Mind elfogyott
Kavargó érzéseimben fulladozok.
Nem tudom többé ki vagyok,
Merre járok,
Hol vagyok.
Talán a pokol ez, ahol éppen perzselődöm,
Talán csak az ördög az, ki éppen szembejön.
De ha csak egy részeg álom az egész,
És felébredek egyszer, vízben fürödve,
hangos sóhajokkal kísérve,
az élet gyönyörei továbbra is értelmetlenek.
Hisz majd belehalok, hogy elengedtelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése