A designért örök hála Ella Fishernek és Ruta Feeltnek!

Én igazából tragikusabb történteket írok.
Nálam ismeretlen az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2013. február 24., vasárnap

Megtegyem? - novella

Ezt a novellát még régebben írtam egy pályázatra,de gondoltam, megosztom veletek!:)
Jó olvasást!:)


Megtegyem?

Egy pillanatra megálltam, mikor egy diszkrét dallam szólalt meg a nadrágom zsebéből. Idegesen előkotorásztam a telefonomat, majd mikor a kijelzőn megjelent Richard Cass neve, kezeim remegni kezdtek.
- Haló? - hangom most kicsit mélyebb volt a megszokottnál, ami engem is meglepett.
- Van egy feladatom számodra! - igaz nem láttam,de tudtam ,hogy Richard őrülten vigyorog. - Az előtted lévő kukában van egy sárga színű boríték.
- Honnan... - kezdtem volna, de akkor már csak egyenletes sípolást hallottam. Kinyomott. Telefonomat visszadugtam a zsebembe, majd szemeimmel a legközelebbi kukát kerestem. Mikor megpillantottam idegesen lépkedtem oda, és csodák csodájára a szemétkupac tetején egy írólap nagyságú sárga boríték hevert. Remegő kézzel szakítottam fel az anyagot és vettem ki belőle a fehér papírt, amin rögtön észrevettem a fiatal lány fényképét, a következő áldozatom arcát. Arca barnás árnyalatú volt, haja sötétszőke. Kék szemei kiemelték arca szépségét. Kimberli Winchester, 16 éves. Ahogyan tovább olvastam az adatait, úgy éreztem nem tehetem meg. A munkám során sosem éreztem ilyet, minden munkát,amit Richard kiosztott rám, abba gondolkodás nélkül beleegyeztem és az áldozatot szánalom nélkül megöltem. De ez a lány olyan fiatal és életerősnek tűnik. Azonnal tárcsáztam Richardot ,hogy magyarázatot követeljek. 
- Tetszik? - szólt bele a férfi, két kicsengés után.
- Miért kell őt megölnöm? Mit ártott? 
- A családja nagyon gazdag. Érted már, Hoyt? 
- Muszáj ezért megölni? - emeltem fel a hangom. - Mi lenne ha csak elfognák és a családja pénzét kérnénk a szabadságáért?
Hosszú töprengés után, Richard végül megszólalt:
- Abban mi a móka? Jó szórakozást, Hoyt! - mondta és mielőtt beleszólhattam volna, kinyomott. Muszáj volt elvégeznem a munkát, hisz ha szembeszállok Richard akaratának, alulról szagolhatom az ibolyát. A következő két hétben mindent megtudtam a lányról. A jegyei kitűnőek  sok barátja van, a családja rendes. Próbáltam nem figyelni az érzéseimre, de lelkem szinte ordítva háborgott. De én választottam ezt a munkát a maffiánál. Bérgyilkos vagyok, a legjobb a csapatban. És erre nagyon büszke voltam mostanáig. Bennem két hang vitázott szüntelen. Az egyik a gyilkos énem, aki azt mondja ,hogy öljem meg azt a lányt, hisz ez a munkám. A másik hang a lelkiismeretem volt, aki azt sikítja ,hogy mentsem meg a lány életét,hisz mit ártott Ő nekem? A két hang csatája nagyon erős volt, egyik sem nyerhetett. Én pedig csak elvégeztem minden vizsgálatot, ami az ilyen gyilkosság előtt le kell zajlania. Meg kellett tudnom, hogy mikor van egyedül. Mikor szakad el az emberektől? Olyan helyre kellett csalnom, ahol senki sem fogja hallani kétségbeesett sikolyát. Rengeteg álmatlan éjszakám volt, mikor azon gondolkoztam ,hogy tudnám visszautasítani a munkát. Az is eszembe jutott ,hogy egyszerűen felmondok, de Richard rögtön megöletne. Hiába ismerjük egymást már 10 éves, Ő mégis könyörület nélkül venné el az életemet. Azon is gondolkoztam, hogy elszöknék a városból, de Richard megtalálna, ebben biztos vagyok. Nincs más lehetőség. Meg kellett ölnöm Kimberlit. 

***

Eljött az este, a legmegfelelőbb alkalom ,hogy megtegyem. Szombat este volt, a lány a barátnőjéhez indult, hogy együtt elmenjenek egy buliba. Egész éjszaka a lányt figyeltem, egy percre sem engedhettem szem elől. Az Ingram 10-es modell, a hangtompítós kis fegyver,kényelmesen elfért a ruhám alatt és végig azt szorongattam. Görcsösen figyeltem az ajtót, amin Kimberli belépett 2 órával ezelőtt. 
Ne tedd meg! Hisz még olyan fiatal!
Tedd meg, tedd meg!
Hirtelen kivágódott az ajtó és két fiatal lány libbent ki rajta, nevetgélve. Elindultak a buliba. Kiszálltam az autóból, hogy ne legyek feltűnő és tisztes távolságból követtem őket. Kimberli és a Cassie nevű,szőke hajú barátnője egy Famous nevű helyre mentek.Körülbelül három órát térdeltem a bokorba és figyeltem a fiatalokat, mikor Kimberli elköszönt mindenkitől és egyedül sétált hazafelé. Itt a megfelelő pillanat. 
Ne tedd meg! - üvöltötte bennem egy hang,de figyelmen kívül hagytam.
Kimberli idegesen sétálgatott, félelemmel a szívében. Minél előbb haza akart érni, hogy háta mögött hagyhassa a hideg és lélektelen utcákat. Mikor befordult a sarkon eljött az én időm. Rohanni kezdtem felé, mire a lány gyorsan hátrakapta a fejét. Felsikoltott, majd futni kezdett,de én gyorsabb voltam és utolértem. Törékeny testét nekinyomtam a nyirkos falhoz, tenyeremet pedig szájára szorítottam. Az Ingramot a fejének nyomtam, mire csapkodni kezdett a karjaival,de én nem engedtem.
Tedd meg!
Ne csináld!
Az érzések kavarogtak bennem,de nem voltam képes megtenni. Ez a lány olyan gyönyörű,életvidám,kedves. Nem vehettem el a tökéletes életét.
A pénz nem minden! - hányszor mondtam már Richardnak,de ő minden alkalommal nevetni kezdett. Leengedtem a kezemet és a fegyver kicsúszott a kezemből.
- Nem tudom megtenni. - mondtam a lánynak. - Menekülj innen és ha hazaértél azonnal hívd a rendőrséget! Valakinek vigyáznia kell rád!
Kimberli szorgalmas bólogatásba kezdett, majd mikor elléptem tőle rohanni kezdett. Zsebemben újra felcsendült az ismerős dallam. Richard hívott.
- Véged van, seggfej! - szólt bele, mielőtt bármit mondhattam volna. Richard tombolt. - Hamarosan ott leszek! Meg se próbálj menekülni! - ordított  majd kinyomta. Tudtam ,hogy ez lesz a vége,de nem bántam. Az én életem szörnyű és bűnös. Megérdemlem a halált. Richard öt percen belül előttem termett. Egy sörétes puskát tartott a kezében. Annyira dühös volt, hogy nem érdekelte a szemtanúk, vagy az ,hogy valaki meghallja.  Nagy léptekkel közelített felém és felemelte a fegyvert. Behunytam a szemem és elmosolyodtam. Az utolsó dolog, amit hallottam az Richard kiáltása volt és a fegyver hatalmas robbanása. 

4 megjegyzés:

  1. Szia Dorothy,
    Szeretem,az ilyen stílusú történeteket is.Gyönyörű volt,annyira tetszett,azt hiszem az eddigi kedvencem tőled.Nagyon érdekes volt,hogy Hoyt mégsem őlte meg a lányt,bár bérgyilkos.Rendkívűl egyedi,választékosan megfogalmazott alkotás.Egyszerűen nem tudok többet mit nondani.Gratulálok(tehetséges vagy,igen)<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Reni! Nagyon jól esnek a szavaid,sokat jelent a vèlemènyed:)

      Törlés
  2. Sörétessel puskával nem lehet embert ölni !! Nem is szoktak. Pl fácánokra szoktak vele vadászni :) a bucsukban is azzal szoktak lőni .
    Egyébként a történet jó volt , szépen fogalmazol!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagyok teljesen képben a fegyverekkel,ezért csak a hasamra ütöttem. :) De legközelebb ha hasomlót írok, utána nézek:)

      Örülök,hogy tetszik és köszönöm:)

      Törlés