A designért örök hála Ella Fishernek és Ruta Feeltnek!

Én igazából tragikusabb történteket írok.
Nálam ismeretlen az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2013. február 17., vasárnap

Vérfoltos szerelem - novella

Kicsit megkésve, Valentin nap alkalmából. :)
Jó olvasást! 

Vérfoltos szerelem 


A napsugarak játszottak az arcomon, vörös hajszálaimat táncra hívta az áprilisi szellő. Szívem hevesen dobogott,ahogyan a bordó színű  épülethez közeledtem.
- Ne aggódj! - szólalt meg mellettem Chris. - Shirley nagyon aranyos lány, majd meglátod.
- Persze,persze. De nem hiszem ,hogy oda lesz értem. Hisz a régi fiújával járok. - húztam el a szám.
Chris megszorította a kezemet,majd nyomot egy puszit az arcomra.
- Shirley a legjobb barátom. Biztos vagyok benne,hogy már nem "úgy" tekint rám. 
A fiú próbált megnyugtatni és hosszasan ecsetelni kezdte,hogy Shirley milyen jófej és vicces,de csak még idegesebb lettem.
Abban a pillanatban, mikor a házuk elé értünk, kirobbant a  bejárati ajtó és egy szőke hajú,napbarnított, alacsony lány rohant ki a kapun és ugrott bele Chris nyakába. Egy kis féltékenység játszott bennem,de próbáltam elnyomni magamban és egy mosolyt erőltettem az arcomra. A lány elengedte Christ, majd mikor felém fordult, arca érzelemmentesnek és keménynek tűnt. 
- Shirley Collins. - tartotta felém vékony kezét.
- Szia ... izé ... Tabita Sparks. - dadogtam, majd óvatosan megszorítottam a tenyerét. 
Shirley odafordult Chrishez,majd vidámabb hangon folytatta:
- Menjünk be! Készítek egy kis teát.
- Remek! - mosolygott a fiú, én pedig egyre rosszabbul éreztem magam. 

A falak halvány rózsaszínen virítottak, az egyik sarokban egy babaház állt, mellette pedig több plüssjáték sorakozott. A kanapén fehér alapon rózsaszín virágok játszottak, az előttünk lévő asztal pedig olyan kicsi volt, mintha gyerekeknek tervezték volna. Elég kényelmetlenül éreztem magam,de úgy tűnt ,hogy Chris egy cseppet sem zavartatja magát. Kényelmesen hátradőlt, kezeit pedig a tarkójára helyezte és magában mosolygott.
- Chris... mondd csak . - kezdtem és idegesen a kezeimet tördeltem. - Nem tartod ezt a helyet kicsit ... furcsának?
- Mire gondolsz? - nézett rám félszegen. - Szerintem aranyos.
- Kész a tea! - kiáltotta Shirley, majd előbukkant a konyhaajtó mögül és egy tálcát tett le az asztalra. Először Chris kezébe nyomott egy apró,virágos csészét, majd nekem is adott egyet és leült az előttünk lévő kanapéra.
- Tabita, szerintem nagyon aranyosak vagytok. - mosolygott a lány,de tudtam ,hogy zavarja valami. - Mióta is vagytok együtt?
- Jövő héten leszünk félévesek. - mosolyogtam, majd készültem beleinni a teámba,de valamit észrevettem a csésze alján.
Szívem hevesen dobogni kezdett,majd magamra erőltettem egy mosolyt és inkább visszaraktam az asztalra a csészét. Shirleyre pillantottam,aki ördögien mosolygott. 
Úgy döntöttem,hogy inkább nem említem meg Chrisnek a pengét a teáscsésze alján, hisz Shirley biztos féltékeny ránk.De akármennyire találtam betegesnek a lányt és az otthonát, próbáltam végig mosolyogni. 
- Én egy és fél évig voltam együtt Chrissel. - folytatta a lány még mindig mosolyogva. - Olyasmiket csináltunk együtt,amiket el sem tudsz képzelni.
- Azért nem voltak annyira hihetetlenek. - kacagott Chris. - Még megijeszted Tabitát. 
- Nem...dehogy. - remegett meg a hangom. 
Hogy lehet Chris ennyire vak? Miért nem veszi észre,hogy Shriley még mindig halálosan szerelmes belé?
- Megnézem a sütit. - pattant fel boldogan a lány,majd eltűnt a konyhaajtó mögött én pedig közelebb húzódtam Chrishez.
- Shirley még mindig beléd van esve. - suttogtam.
- Ne bolondozz. Már régen lezártuk azt az időszakot.
- Miért nem veszed észre, Chris? Ő még ...
- Ne aggódj, kicsim! - szakított félbe.- A legjobb barátok vagyunk, természetes, hogy érdeklődik irántunk. Szerintem aranyosan viselkedik.
- Aranyosan?! - robbant ki belőlem, mire a fiú csak szélesen mosolyogni kezdett.

Shirley szinte ugrálva hozta elénk  tálcán a süteményt, majd leült közénk és felemelt egy csokis kekszet.
- Mondd ,hogy: ááá! - mosolygott Chrisre, aki örömmel teljesítette Shirley furcsa akaratát. A fiú jóízűen eszegette a süteményt,majd Shirley felém fordult és a kezembe nyomott egy újabb adagot.
- Edd csak meg nyugodtan. - a lány arcáról eltűnt a mosoly. Remegő kézzel emeltem számhoz a süteményt, majd óvatosan beleharaptam. Pirospaprika,fűszer,csokoládé és több különféle íz keveredett a számban,de próbáltam jó képet vágni hozzá,így nagy nehezen lenyeltem.
A szőke hajú lány elmosolyodott,majd visszafordult Chrishez és tovább etette a fiút.
Hatalmas féltékenységi roham tőrt rám,de próbáltam elnyomni magamban. Majd otthon megbeszélem Chrissel a történteket, mert biztos vagyok benne,hogy Shriey betegesen szerelmes belé.
- Mondd csak, Chris. - szólalt meg a lány,mire összerándultam. - Mi lenne ha megmutatnánk Tabitának a titkos szobát? Biztos nagyon tetszene neki.
- Igazad van. - lelkendezett a fiú. - Benne vagy,kicsim? - nézett rám nagy kék szemeivel.
- Öhm ... miért ne? - mosolyogtam.
- Remek! - pattant fel Shirley, majd durván megfogta a kezemet és húzni kezdett maga után. A lány erősen szorította a kézfejemet,de nem mertem megszólalni. 
Hirtelen megálltunk egy szürke ajtó előtt, ami teljes ellentétben volt a szoba kislányos hangulatával.
- És ... mi van az ajtó mögött? - kérdeztem remegő hanggal.
- Majd meglátod. - mondta Shirley és Chris kórusban, majd a lány kinyitotta az ajtót és durván belökött rajta.
Ahogyan a földre érkeztem felhorzsoltam a térdemet és a tenyeremet is, de most ez volt a legkisebb gondom. A szoba sötétségbe burkolódzott, nem volt se ablak,se semmi. Csak egy üres és dohos szoba.
- Mit jelentsen ez? - kiabáltam, könnyeimmel küszködve. 
- Ez a titkos szobám. - mosolygott Shirley.
- Chris! Csinálj valamit! - kiáltottam,majd mikor ki akartam rohanni, Shirley előrántott egy konyhakést.
- Ne aggódj, kicsim. - mosolygott a fiú. - Ő csak a legjobb barátom!
Chris szemében is felfedeztem azt az őrületet,ami Shirleyében csillogott.
Az ajtó bezárult, én pedig egyedül maradtam a sötétben. Térdre rogytam és magam elé bámultam.
Chris tényleg ennyire vak lenne? Tényleg nem veszi észre,hogy ez mennyire beteges? Vagy kezdettől ezt tervezték?De miért pont én?
 A kérdések tomboltak az agyamba,de ezekre többé már nem kaptam választ. 

8 megjegyzés:

  1. Kedves Dorothy,
    Ez igen,ez szép munka.Hogy én mindig étkezés közben olvasom a történeteidet..Most jöttem rá,hogy nem jó döntés,ugyanis ugyanaz történik.Megakad a torkomon,aztán köhögök.
    De eltérve az én incidenseim mellett,nagyon szép munka.Valahogy Valenti ellenes vagyok,így még jobban tetszett.Eszméletlen,hogy micsoda őrületek forognak le a szereplőid agyában.Mondjuk van egy olyan halvány saccom(mármint,én így képzelem),hogy Shirley hipnotizálta Chris-et,ezért is olyan megszokott az"Ő csak a legjobb barátom"mondat.De nagyon nagyon jó lett,ügyes vagy.:)

    Hugs.Lina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lina!:)
      Nagyon hálás vagyok minden szavadért,sikerült feldobnod az estémet!:)
      Igazából én is Valentin nap ellenes vagyok.:)

      Nagyon örülök,hogy tetszett és köszönöm ,hogy írtál:)Nagyon sokat jelent nekem!:)

      Törlés
  2. Szia Dorothy! Nem rég találtam rá a blogodra és beleszerettem! :) Imádom a történeteidet, kíváncsivá tesznek! Nem tervezel egy 2. részt ennek a novellának? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves DreamyGirl!

      Nagyon örülök neki,hogy tetszenek az írásaim,hálás vagyok a véleményedért:)

      Igazából gondolkoztam rajta, de sajnos nem tudnám továbbvinni a történetet.:/

      Törlés
  3. Szia kedves Dorothy!
    Szeretem,ahogy írsz.Csodás novellát hoztál a felszínre,csak gratulálni tudok.Szeretem a stílusod is,meg azt a csodás fantáziád!:)
    Szép munka,rendkívűl jó lett!:)
    Szeretettel Reni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Reni!
      Hálás vagyok a vèlemènyedèrt ès nagyon örülök ,hogy tetszik:)

      Törlés
  4. Nem tudok mást mondani: elképesztő. Gratulálok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy szántál rá időt, hogy elolvasd :)

      Törlés