Röpképtelen szárnyak
bömbölve létrejönni,
E világba menekülni.
Nem akartam érzéseket soha,
csak az ürességet, noha
Búskomor és mostoha.
Nem akartam látni a világot,
a világot, mely annyira imádott,
s tűzött hajamba elszáradt virágot.
Nem akartam érezni az életet,
látni a ragyogó kék eget,
S, hogy engem a föld alá temet.
Nem akartam könnyezve sírni,
mit sem érve elfeledni,
Mikor még tudtam szeretni.
Dor!
VálaszTörlésMajdnem elbőgtem magamat ezen a versen, nagyon tudtam most ezzel azonosulni. Gratula hozzá! Gyönyörű lett!
Kedves Tammy!
TörlésHát ez gyors volt, örülök neki! :)
Boldog vagyok, hogy ennyire megérintett téged, hihetetlen érzés! Köszönöm szépen! :)
Puszil,
Dorothy L.
Esküszöm, te még híres költő leszel egy nap! Igazi művész lélek vagy.
VálaszTörlésCsak csodálni tudlak.
Kedves Nemo!
TörlésEz igazán sokat jelent, köszönöm szépen! ^^ Nagyon örülök, hogy így gondolod. :)
Puszil,
Dorothy L.
nagyon ügyes vagy :) csak így tovább^^
VálaszTörlésKedves Rikki!
TörlésNagyon köszönöm, igazán jól esik, hogy így gondolod. Köszönöm szépen, hogy elolvastad és, hogy írtál nekem! :)
Puszil,
Dorothy L.
ne haragudj, hogy teleszemetelem itt neked az e-mail fiókodat a komment-értesítésekkel, de nem tudok elmenni ezek nélkül szó mellett. mert bosszant, hogy ennyire kevés itt a kritika, mert teljes mértékben megérdemled, hogy ódákat zengjenek a verseid alatt. persze, mondanom sem kell, hogy ez is csodás :)
VálaszTörlésDrága HardCandy!
TörlésDehogy haragszom, rettenetesen örülök neki, nem is tudod mennyire! Nagyon boldog vagyok, hogy tetszenek az írásaim, és, hogy ez a vers is elnyerte a tetszésedet! Köszönöm, hogy itt vagy, olvasol és írsz nekem! :) Sokat jelent! :)
Ölel,
Dorothy L.