Sziasztok! Mivel mostanában elég nehezen megy a novella írás, ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom megcsinálni az összes feladatot, amely Szatti Pennát a kézbe! című blogján található. Szeretném gyakorolni az írást, mivel úgy érzem, az utóbbi időben semmit sem fejlődtem és szerintem, ez remek lehetőség rá. Mindenkinek ajánlom az oldalon lévő feladatokat, akik unatkoznak, írnának valamit és nem tudják, hogy mit, vagy gyakorolnának!:)
Az első feladat kiírását itt találjátok meg: Hangulatátvitel
Természetesen ezekre a feladatokra már nem lehet jelentkezni, szigorúan csak magamnak írok, de akit mégis érdekelne, az készítsen novellát az aktuális gyakorlati feladatra!:)
Elsápadt mindenség
Az ablak hideg, párás felületén túl egy még hidegebb és
kegyetlenebb világ terült el. A zsenge fűszálakat nehéz hótakaró födte, a fák
csupasz ágai az ég felé kapaszkodtak, mintha csak szenvedésükben az Úrhoz fohászkodtak volna.
Hasonlóan éreztem magam, azzal a különbséggel, hogy én már rég nem hiszek
semmilyen földön túli csodában, semmiféle megváltóban és isteni erőben. Rég nem
hiszek már semmiben.
Kezemben a meleg csészét szorongattam, benne a még melegebb
teával. Belekortyoltam és élveztem, ahogyan a meleg folyadék lekúszik a
torkomon, s mintha csak megpróbálná felmelegíteni fagyos szívemet.
Sikertelenül.
Az égre pillantottam. A kedves bárányfelhőknek már nyoma sem
volt a sötét, borongós mennyboltozaton, s a nap fénye is csak gyengén,
szégyenlősen vibrált a kövér hópelyhek záporában. Mintha csak zokogna az ég. Mintha csak
szomorkodna. Mintha csak gyászolna, éppen úgy, ahogy én teszem. Amióta Ő
elment, úgy tűnik, hogy minden sokkal borúsabb. Az időjárás. Az emberek. Az
otthonom. Lépteim hangja a csempén csak mélabús gyászzenének tűnt az üres, kietlen
házban. Minden szürke volt és semittelen.
Az autók egymás mellett húztak el a fagyos utakon, a madarak
némán táncoltak a sötét égi színpadon s a szomszéd kölykök is kacaj nélkül
játszottak kint a hóban. Tekintetem előre meredt a semmibe, nyakamig húztam a
takarót és újra belekortyoltam a teámba, mely már csak langyos volt.
A szél bekúszott a fák ágai közé, gyengéden rezzenésre
kényszerítve azokat. Mintha csak kirázta volna őket a hideg. A házam előtti
macskaköves út, melyet rózsabokrok szegélyeztek, most fél méteres hótengerben fulladozott.
A ház meleg – s valahogy mégis fagyos – ölelésében nyugodtam, ennek ellenére, a
táj puszta nézésétől átjárta testemet a hideg. Hirtelen kopogás hangja ütötte
meg a fülemet. Pár pillanat múlva az ablakon esőcseppek kezdtek versenyezni egymással. Mintha csak zokogna az ég. Úgy, ahogyan én, mikor még tudtam sírni. Újra
belekortyoltam a teámba, ami ekkora már jég hideg volt.
Szia Dorothy!
VálaszTörlésCsodás volt ez a tájleìrás. Dallamos, harmónikus. Olvastatta magát a szöveg. Nagyon tetszett! :) Mèg több ilyent! :)
Drága Reni!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy ez a rövid iromány elnyerte a tetszésedet, remélem, a jövőben sem okozok csalódást! Köszönöm, hogy itt voltál!:)
Ölel,
Dorothy L.
Kedves Dorothy,
VálaszTörlésHahi, novella :) A hangulatok nagyon jól átjöttek, a képeid megfoghatók és életszerűek voltak, szinte mindent láttam magam előtt. A tájat nagyon jól érzékeltetted, a tél kietlen fagyos hangulatát... Gratulálok, szép írás!
Az ötlet pedig hogy megcsinálgatod a gyakorlati feladatokat gyakorlásképp, nagyon jó ötlet, pirospont érte! :D Remélem majd olvashatjuk ezeket a kis "gyakorlásaidat" :)
Puszil,
Shirley
Drága Shirley!
TörlésNagyon örülök, hogy tetszik az ötlet és, hogy maga a novella is elnyerte a tetszésedet. Köszönöm szépen, hogy újból itt voltál, olvastál és írtál nekem! :)
Ölel,
Dorothy L.
Szia Dorothy!
VálaszTörlésA múlthét folyamán botlottam bele a blogba, vonzónak tűnik, de nyilván majd a művek olvasása dönti el, hogy tetszik-e vagy sem. Szóval sok komment várható tőlem a jövőben és remélem kevés kritikát és minél több dicsérő szavakat írhatók majd. Motivációt adtál, hogy nekem is csinálnom kellene egy blogot.
A novelláról annyit, hogy gyönyörűen be lett csomagolva a gyász, a tél csak ugye körítés. Rövid, de kár lenne ezt hosszabban boncolgatni. Nagyon tetszik, jól bánsz a szavakkal és jól jeleníted meg az érzéseket és a hangulatot.
Ja, és én is rákukkantók már azokra a feladatokra, valóban kihívásnak tűnik, ha konkretizálják, az írást.
Bryan
Kedves Bryan!
TörlésNagyon örülök, hogy rátaláltál a blogomra, remélem, nem fogod megbánni. Szerintem, ha van időd és energiád, vágj bele egy blogba, nem veszíthetsz vele semmit! Kíváncsian várom a véleményeidet és rettentő boldog vagyok, hogy ez a kis iromány elnyerte a tetszésedet. Remélem a többi írásom is tetszeni fog!:) A feladatokhoz pedig sok sikert!
Köszönöm szépen, hogy itt voltál!
Ölel,
Dorothy L.
Kedves írónő!
VálaszTörlésKevered a jelen és a múlt időt.
pl:
"Az ablak hideg, párás felületén túl egy még hidegebb és kegyetlenebb világ terült el. A zsenge fűszálakat nehéz hótakaró födte, a fák csupasz ágai az ég felé kapaszkodtak, mintha csak szenvedésükben az Úrhoz fohászkodnának. "
terült el <---- múlt idő
fohászkodnának<---- jelen idő
múlt időben---> fohászkodtak volna
amúgy sok sikert :) a többi novellához
Kedves Zsófi!
TörlésKöszönöm szépen, hogy felhívtad a figyelmemet és köszönöm, hogy időt szántál rá! :) Sokat jelent!
Ölel,
Dorothy L.