Neve-nincs érzés - vers

Neve-nincs érzés

Hogy hívják azt, mikor dübörgő szívvel éled napjaid,
Mikor szüntelen remegnek csillogó ajkaid,
Mikor ragyogó szemmel nézed a tájat,
Hogy télen is díszesnek látod a fákat.

Hogy nevezik azt, mikor üresség mar legbelül,
Mikor még sosem érezted magad ennyire egyedül,
Mikor szétfeszít egy kínkeserves érzés,
Hogy minden könny, lélekből vérzés.

Szó, fogalom, definíció erre nem létezik,
Erre, mi a legváratlanabbul érkezik,
Rabul ejt, megfojt, gyönyörködtet, kínoz,
Ennyi elég a felhőtlen boldogsághoz.