A tudatlanság homályában
Csitt!
Halk szavak édes melankóliája,
Hívogatnak.
De nem hallom őket.
Untalan kavargó, örvénylő szavak,
Dörömbölő, visszhangok mellkasom alatt,
Fátyolt eresztenek.
Egyszer már láttam ilyet valahol.
Kótya fodrok a víz felszínén,
Alatta élek, létezek én.
S fent, kékségen és paradicsomon túl,
Ahová az alkony sem ér,
És az est sem száll reá,
Ott az igazság.
Nappalt éjszakává,
S a mosolyt könnyekké tenném,
Ha megtudhatnám, mit takar, mi enyém.
Hová tart és mit ér el, mit akar.
Mit akarok én?
Mivé leszek én?
Választ várva élek, a gyér fátyol alatt,
A tenger fenekén,
A tudatlanságban.
Nagyon szép, a kép is ilik hozzá. A szavakbó áradó tehetetenség, szinte tapintható. Ismét alkottál valami gyönyörűt! Köszönöm, hogy olvashattam! <3
VálaszTörlésKaty Blue
Kedves Katy!
TörlésNagyon sokat jelent ezt nekem, nem is tudod milyen jól esnek a szavaid! Boldog vagyok, hogy elolvastad és megfogott, köszönöm neked!:)
"Nappalt éjszakává, S a mosolyt könnyekké tenném,Ha megtudhatnám, mit takar, mi enyém." - imádtam!! :)))
VálaszTörlésEzt mindig leírom, de nagyon-nagyon tehetséges vagy :)Csak így tovább! :)
Kedves Klau!
TörlésNagyon örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen a bókokat, nagyon sokat jelent ez számomra!
Köszönöm, hogy olvastál és, hogy írtál nekem!:)
Nagyon gyönyörű lett*-*
VálaszTörlésKedves Vacak!
TörlésBoldog vagyok, hogy elnyerte a tetszésedet!:)
Köszönöm, hogy olvastál és írtál nekem!:)
Kedves Dorothy,
VálaszTörlésEz valami csodálatos, hogy milyen szép volt. Tényleg nem tudom, mit mondhatnék, ugyanis magával ragadott. Nagyjából olyan képet rajzoltál elém, ahol egy lány egy üvegkoporsóban fekszik a tenger mélyén. De nagyon gyönyörű. Bocsásd meg, hogy nem tudok mit mondani! Szavak nélkül maradtam.:)
csóközön.Lina
Kedves Lina!
TörlésNagyon jól esnek a szavaid, nem is tudod mennyire. Örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy végig olvastad illetve, hogy írtál nekem! Sokat jelent! :)