Elmeséletlen történet - novella

Elmeséletlen történet

 mese a lányról, aki szép lassan feladta.

Mi ez? Hol vagyok? Ki vagyok? Miért fáj ennyire a fejem? Ébren vagyok, vagy álmodom? Mit is jelent az, ha valaki ébren van? Csak nem sírok? Szerintem igen. Nedves az arcom. Egyáltalán ez az én arcom? Az én testem? Ezek az én combjaim? Nem tetszenek. Miért ilyen vastagok? Mit jelent az ,hogy én?

Miért nem látok semmit? Miért nem hallok semmit? Ez lenne a hajam? Nem tetszik. Túl száraz és rövid. 

Hol vannak a szüleim? Vannak egyáltalán szüleim? Ismerek én bárkit is, magamon kívül? Miről beszélek? Azt sem tudom, hogy ki vagyok. Túl fájdalmas ez az egész. Nem akarom ezt elfogadni! El akarok menni innen! Itt minden túl sötét, semmit sem látni. Úgy érzem, folyton sírok. Nem akarok tovább sírni. Kellemetlen. Mi ez a hely, hogy ennyi fájdalmat érzek? Mindenképpen elmegyek innen!

NEM MEHETSZ EL!

Mi? Miért nem? De túlságosan is fáj ez az egész. Szenvedek. Nem adhatom fel! Hogy szabaduljak meg innen? Valaki segítsen! Ez nagyon fáj. Éget és nyom. Nem fogadom el ezt a helyet! Túl ijesztő és sötét. Félek. Nagyon félek. Mi lenne velem egy ilyen helyen? Úgy érzem, itt nem tudnám megismerni magamat. Kíváncsi vagyok a világra! Milyen lehet odakint? Tudom, hogy boldog lehetnék. De ezen a helyen biztosan nem. Ez nagyon fáj, nem hallod? Segíts kijutni innen! Segíts kijutni a világba, a fénybe, ahol biztos nagyon sok érdekes dolog lehet. Segíts innen megmenekülni, kérlek!

A VILÁG ROSSZ!

Mi? Miért mondasz ilyen csúnya dolgokat? Én szépeket hallottam róla. Hol is? Mindegy. Az most nem számít. De nagyon szép dolgokat mondtak róla. Ez a hely a rossz! Fáj. Fáj mindenem, miközben nem is tudom, hogy a saját testemben vagyok-e. Mert olyan, mintha lebegnék. Meghaltam? Szellem vagyok? Ez butaság, igaz?

Összezavarsz, látod? Ahogyan ez a hely is teszi. Miért van ilyen sötét? Mi az a sötét? Eressz el, s tarts velem! Majd meglátod, hogy a világ egy csodálatos hely!

NEM AKARSZ MENNI!

 De igen! Igenis akarok! Itt nem akarok maradni! Innen akarok elmenni...
 Miért ne akarnék eljutni a világba? Mi történt? Már nem fáj annyira. Kevésbé szenvedek. De még mindig érzem. Még mindig nagyon fáj. Nehéz lenne ebbe beletörődni, miközben ott kint talán nem fájna semmim. Talán világosabb is lenne. Talán mindent hallhatnék, ami körülöttem történik.
Bárcsak. Bárcsak enyhülne a fájdalom. És bár világosabb lenne. Nem látok semmit. Látni szeretném magamat. És hallani a hangomat. Miért van itt ekkora csend? Csak mi ketten vagyunk itt? Hol vannak a többiek? Nincsenek errefelé mások? Ez hogy lehet?
Meg szeretnék érinteni valamit. Még mindig sírok? Már nem érzem annyira. Az arcom is szárazabb. De le akarom törölni a könnyeimet!

NEM AKARSZ SEMMIT!

Biztos vagy benne? Érzem magamban, valahol mélyen a tettvágyat. Miért nem akarok semmit? Áruld el nekem kérlek! Jé! Egy pillanatra elfeledkeztem a fájdalomról. De még mindig itt van. Körbelengi a testemet és a lelkemet. Olyan érzés, mintha össze akarna roppantani. Habár már nem szorongat olyan erősen. Mi történt ezzel a hellyel? Még mindig korom sötét van, de valahogy ... valahogy sokkal otthonosabb? Ez a te műved? Értem csinálod? Köszönöm! De ennek ellenére ... még mindig hiszem, hogy odakint jobb lenne nekem. Hinni szeretnék benne. De miért érzem azt, hogy egyre messzebb lenne a kijárat? Mintha a tengerben lennék és a hullámok egyre lejjebb sodornának, egészen a tengerfenékig. Pedig én tudok úszni. Egy kicsit. Akkor miért nem tudok feljebb jutni? Miért haladok egyre csak lejjebb? És miért ilyen kellemes most minden? Hol a fájdalom? Mi történt? Összezavarodtam. Mit kellene tennem?

MARADJ ITT!

Talán igazad van. A világ túl nagy. Félelmetes. Úgy érzem, túl nagy fáradtság lenne kijutnom oda. Talán itt biztonságban lehetek. Sötét van, de jó meleg. A fájdalmat is érzem még, de már hozzászoktam. Már nem kínoz annyira, mint az elején. És minden olyan kényelmes. Mintha puha párnák közt feküdnék. Ez is a te műved, igaz? Igazán hálás vagyok. Könnyebbé tetted az egyedül létet! Ilyen buta lennék? Nem vagyok egyedül! Te velem vagy! Én pedig veled. S ez így lesz örökké, igaz? Együtt, itt a sötétben! A biztonságban. A párnák közt. A melegben. Sosem leszünk magányosak!

Olyan kellemes. Kezdek álmosodni. Ezek itt a szemhéjaim? Hirtelen olyan nehezek lettek! Le akarom őket csukni! Behunyhatom a szemeimet? Hadd aludjak egy kicsit. Nagyon álmos vagyok. Ha felébredtem, majd beszélgetünk. Inkább te is aludj. Olyan álmos lehetsz, mint én.

Jó éjszakát!

SZÉP ÁLMOKAT ... ÖRÖKRE!