A designért örök hála Ella Fishernek és Ruta Feeltnek!

Én igazából tragikusabb történteket írok.
Nálam ismeretlen az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2012. október 28., vasárnap

Apám keze, I. rész- novella


Apám keze

Édesapám mindig is mogorva és bosszús ember volt, de igazi oldalát csak édesanyám halála után mutatta meg. Apám,én és szeretett kishúgom, Elena a Blower birtokon laktunk egy hatalmas házban. Az óriási területet tizenhárom évvel ezelőtt építették, egy évvel a születésem előtt. A kastélyszerű építményben számtalan helyre el tudtunk bújni édesapánk ütésre kész keze elől, az elmúlt két évben. Édesanyánk halála előtt, meg sem próbált kezet emelni ránk, mára pedig mintha hobbijává vált volna. Elena és én minden egyes sóhajától,szavától,mozdulatától megremegtünk. Halálosan féltünk tőle. 

- Elena! Sebastian! Ide gyertek! - hallottuk apám mély hangját, mi végigjárta a ház minden egyes szobáját. Tétovázva a kishúgomra pillantottam, aki lerakta a babáját a földre,amivel az előbb játszott és lassan lehunyta a szemét ,majd felállt. Óvatosan megszorítottam Elena kezét és a hang irányába kezdtünk lépkedni. A lépcső tetején megpillantottuk a kövér és bajszos apánkat, szemei szinte villámokat szórtak. Remegő lábbakkal indultunk el  és mikor elé értünk, próbáltuk összehúzni magunkat. 
- Mi történt itt? - mutatott a földre. Szememmel követtem az ujját, majd megláttam ,hogy a zöld színű szőnyegen egy hatalmas piros folt éktelenkedett. 
- Én voltam. Véletlenül ki öntöttem a gyümölcslevet. Sajnálom. - szólalt meg mellőlem remegő hanggal Elena, majd összeszorította a szemeit és várta ,hogy apám újra lesújtson. 
- Nem meg mondtam ,hogy ne hurcold magaddal a poharat?! - üvöltötte mérgesen, majd felemelte a kezét és felpofozta Elenát, mire remegő és törékeny teste szétterült a földön. Gyorsan leguggoltam mellé és magamhoz szorítottam. 
- Fejezze be,kérem! - kiáltottam, miközben könnyeimmel küzdöttem. 
- Fogd be,te kis vakarcs,különben nem állok jót magamért! - üvöltötte, majd meglendítette a lábát és olyan erővel az oldalamba rúgott, hogy legurultam a lépcsőn. Mikor a földön fekve visszapillantottam, láttam apám széles mosolyát, majd megfordult és bevágta maga mögött a dolgozószoba ajtaját,melynek hangjába újra beleremegett a testem. Elena óvatosan felállt és lassú léptekkel jött le a lépcsőn, majd segített felállni. Szüntelenül potyogtak a könnyei,de minden erejével próbálta őket visszatartani. Nem ilyen sorsot érdemel egy ártatlan,hat éves gyermek. 

Egész este nem hunytam le a szemem. Végig a plafont bámultam és hihetetlen dolgok jutottak az eszembe.
Minden erőmmel meg akarom védeni Elenát apánk elől. Ő nem ezt érdemli, mégis minden szó nélkül tűri, de én már nem vagyok képes ezt elviselni. Lépnem kell!
Egész éjszaka a kegyetlen tervemet szövögettem, miközben hallgattam Elena halk szuszogását. A különböző sötét és félelmetes gondolatokra, arcomon hatalmas mosoly terült el és tudtam ,hogy hamarosan jobb élet vár ránk. Számtalanszor próbáltunk elmenekülni,de apánk mindig utánunk küldött valakit és mikor hazatértünk, olyan verést kaptunk, hogy a sebek több hétig nem gyógyultak be. Nem is értem Őt. Ha gyűlöl minket, miért nem menekülhetünk? 

Eljött a reggel. Elenával végigjátszottuk az egész napot, nem jöttünk ki a szobánkból,nehogy apánk szeme elé kerülhessük. Mindig újabb kifogásokat talál,hogy kezet emelhessen ránk, még akkor is ha a verés oka egészen nevetséges és abszurd volt. Ahogy az este felé közeledtünk Elena egyre álmosabb lett és elaludt a plüss állatai és a babái között. Karomba vettem apró testét és óvatosan befektettem az ágyába, majd betakartam. Elmosolyodtam, hisz tudtam, nem kell többé szenvednünk. Kisétáltam a konyhába, majd helyet foglaltam a tölgyfaszéken és vártam ,hogy apám a minden esti teáját kérje tőlem. Nem is kellett sokat várnom.
- Sebastian! Készíts nekem teát! - hallottam mély,dörmögős hangját a dolgozószoba ajtaja mögül. 
- Azonnal, édesapám! - kiáltottam fel neki, és hangom oly gyanús volt,hogy még én is meglepődtem. Gyorsan elkészítettem a teáját, a hagyományos módon, ahogyan szereti, egy apró eltéréssel,ami létfontosságú volt. Óvatosan kinyitottam a dolgozószoba ajtaját,ahol édesapám a kedvenc bézs színű foteljében ült és újságot olvasott. A teát az előtte lévő barna asztalkára raktam, majd hátul összekulcsoltam a kezemet és őt néztem. Apám az ölébe fektette az újságot, majd felemelte a porcelán teás poharat és beleszürcsölt a piros színű folyadékba. Elmosolyodtam. 
- Furcsa íze van ennek a teának! - nézett rám bosszúsan,de ahogyan kimondta ezeket a szavakat, végtelen köhécselésbe kezdett. Kiesett a foteljéből és négykézlábra ereszkedve kapkodott levegő után.
- Hálátlan gyermek! - nyöszörögte, majd megszorította a lábamat és a földre akart húzni,de nem volt elég ereje. Ekkor kaptam elő az éles konyhakést, melyet eddig a ruhám alá rejtettem. Felemeltem a kést,majd nyeltem egyet.
- Ég önnel, Édesapám! - mondtam halkan, majd a késsel átszúrtam a torkát, mire egy tompa puffanással a földre került. Kiszabadítottam lábamat, hallott ujjai fogságából, majd odasétáltam édesapám asztalához és kihúztam a fiókját. Kiemeltem belőle egy fehér,vastag borítékot, melyben a pénzét tartotta. Gyorsan zsebre tettem, majd kirohantam a szobából és felébresztettem Elenát.
- Itt az idő! Menjünk! - suttogtam neki, miközben rá adtam a kabátját.
- De újra meg fognak találni! - hadarta.
- Ne aggódj! Bízz bennem!
Elena és én örökre magunk mögött hagytuk a Blower birtokot, apánkkal együtt. Még nem tudtam ,hogy mihez fogunk kezdeni ,de abban biztos voltam, hogy menekülnünk kell apánk elől és ez tűnt az egyetlen megoldásnak. Lehet ,hogy nem gondoltam a következményekre és arra, hogy törvénybe ütköző bűnt követtem el. Lehetséges. De mentségemre szóljon ,hogy én csak egy gyerek vagyok.

6 megjegyzés:

  1. Hmm... Leszek én az első, remélem nem gond, ha írok hozzá egy kis kommentárt.
    Először is...
    ...Nagyon jól írsz, bő a szókincsed, és szóismétlések sem fordultak elő benne, ami nagyon jó. A novella egész eredeti volt, bár kicsit furcsálltam... Szerintem egy hat éves gyermeknek nincsenek ilyen épkézláb gondolatai, de ettől eltekintve élvezhető volt. Látom a vesszők utáni szünettel néhol hadilábon állsz, de mivel nem volt helyesírási hiba, így ez eléggé elhanyagolható. Nagyon jól írsz, csak így tobább! =^^= (Ui. Szeretem az ilyen elvontabb írásokat.)

    VálaszTörlés
  2. Szia Reira,köszöntelek a blogon! ^^
    Örülök,hogy tetszik a novella és lehet ,hogy én írtam rosszul vagy nem is tudom ,de Sebastian 12 éves volt ! :) A kishúga, Elena volt 6 éves :) Ha én írtam rosszul,akkor nagyon sajnálom! :)

    De köszönöm ,hogy elolvastad és ,hogy véleményeztél is! ^^ Remélem még látlak a blogon! :)

    VálaszTörlés
  3. Oh, valóban, nem, bocsánat, én olvastam félre, akkor vedd úgy, hogy a mondatom tárgytalan :3 Biztosan! ^^

    VálaszTörlés
  4. Szia Dorothy!
    Ejha, ez nagyon szuper volt. Kicsit részletesebben kifejtve ez egy tökéletes prológus lenne, beindítottál ezzel a novellával szerintem nem egy fantáziát. Tetszett a magázódás, ezzel egy egész kort idéztél fel bennem, ami csak hitelesebbé tette a művet. Nem igazán tudnék szépíteni ezen, tényleg nagyon jó volt! Különösen tetszett, hogy fiú gyermekre ruháztad a gyilkosságot és nem lányra.
    Love.Ella.Fisher

    VálaszTörlés
  5. Szia Ella! :) Sajnálom a késői visszajelzésemért :S

    Örülök ,hogy tetszett neked ez a rövid történet, köszönöm ,hogy írtál! :)

    VálaszTörlés