Egy kirakat a Főutcán
A december mindig jeges. Hideg, fagyos ,rideg. Szívtelen.
A főutca macskaköves járdáit most mély, csillogó hó borította. Erre-arra emberi és állati lábnyomokat lehetett felfedezni a fehér tengerben, ezzel tönkretéve szépségét.
Közeledik a karácsony. Az emberek teli kosarakkal szállnak be a lovaskocsikba, hogy hazatérjenek.
Egy fiatal nő futott végig a főutca kirakatai előtt. Gesztenyebarna haja kellemesen hullott a hátára, zöld szemei felcsillantak, mikor észrevett a kirakatok között pár színes öltözéket.
- Milyen csinos ruhák! - mondta izgatottan,bár hangjában csengett egy kis szomorúság is,hisz tudta Ő nem engedheti meg magának az ilyen féle kényeztetéseket. Ezen a hideg estén is csak egy egyszerű rongyokból összekötött szoknya volt rajta és egy egyszerű kötényke, mely eltakarta mellét a külvilágtól.
Hisz Ő csak egy egyszerű ács gyermeke volt. Szegény és szánalmas. Legalábbis ezt gondolták róla az emberek.
A nő lábai lefagytak, teste reszketett minden hideg fuvallattól de Ő figyelmen kívül hagyta. Csillogó szemekkel bámulta tovább a gyönyörű és drága ruhákat, miközben arról álmodozott,hogy táncol bennük.
Hirtelen az egyik próba baba, melyen egy zöld ruha díszelgett, ránézett a szerencsétlen nőre, aki csak akkor vette észre, mikor a baba megszólította:
- Kerülj csak beljebb! - mondta szaggatottan üres hangján. A nő először megrémült, majd lenyelte félelmét és remegő kézzel benyitott a boltba. Odabent meleg és kellemes idő volt.
- Próbáld fel! - szólalt meg újra a fekete próba baba, majd lassan kinyújtotta a kezét. A nő a mutatóujját követve megpillantott egy csodaszép,mélyvörös ruhát, melyet fodrok díszítettek.
Hatalmas mosoly terült szét a nő arcán, majd felkapta a ruhát és besietett egy fülkébe, miközben egy afrikai gyermekdalt dúdolgatott. Ledobta magáról a hideg és fagyos ruhákat, majd gyorsan belebújt a baba által kiválasztott hosszú szoknyába.
- Ez csodálatos! - kiáltott a nő,mikor meglátta magát a tükörben. Forogni kezdett ,hogy rendesen megnézze magát.
Kilépett a fülkéből, majd a baba elé sétált.
Üreges,zöld szemei gyorsan forogni kezdtek, majd egyre gyorsabban, amíg vörössé nem változtak.
A nő felsikoltott és menekülni akart az üzletből,de az a mélyvörös ruha, hirtelen szorítani kezdte. A nő fuldoklott és összeesett, már alig kapott levegőt.
- Még nem mehetsz el! - szólalt meg újra a próba baba. - Maradj itt!
A nő próbálta letépni magáról a ruhát, de olyan gyenge volt, hogy alig bírta felemelni a kezét.
- Maradj itt! - lépett felé egyet a baba.
- Ne ... - nyögött utolsó erejével a nő, majd elfogyott az ereje és elterült a földön.
A teste kezdett halványulni, majd teljesen eltűnt. A földön már csak az a mélyvörös ruha feküdt, mely most egy árnyalattal sötétebbé változott, ahogyan beszívta a nő lelkét.
A próba baba lassan lehajolt ,hogy fel vegye a fodros szoknyát, majd vissza akasztotta eredeti helyére. Remegő léptekkel, ahogyan az egy életre kelt babához illik, vissza sietett a kirakatba ,hogy még több vásárlót vonzzon ebbe az elátkozott üzletbe.
Gondoltad volna? Az a gyönyörű,mélyvörös, fodros szoknya egykor még hófehéren tündökölt.
Szia Dorothy!
VálaszTörlésÚristenem, szerintem ez eddig a legjobb novellád. Rövid, frappáns és tényleg nagyon-nagyon találó. Horrorisztikus volt, ahogyan a végét leírtad - én speciel nem számítottam rá. Kár, hogy ezt éppen egy évszakhoz kötötted, de végül is megvan a saját véleményed. A karácsony miatt azt hittem, hogy egy szeretetteljes novellát fogok olvasni, amitől már most nekilátnék a mézeskalácsoknak - de nem így lett. Nagyon jó volt olvasni! Kimondottan tetszett.
Love.Ella.Fisher
Szia Ella! :)
VálaszTörlésNagyon örülök ,hogy tetszett és ,hogy megleptelek! :)
Azt hiszem azért választottam ezt az évszakot, mert szerintem ehhez köthető talán a legtöbb kegyetlenség, a karácsonyt elnézve! :)
Köszönöm ,hogy írtál! :)
Szia Dorothy!
VálaszTörlésEgy hasonló novellám nekem is született, talán ezért is tetszett annyira, vagy fogott meg, mert közel éreztem magamhoz... az enyémben maga a kislány változik babává, a játékboltban. Tetszett ez a változat is, megvolt az ijesztő hangulata, a feszültség, minden. Valahogy, számítottam efféle végre, szinte hajszoltál előre, mint olvasót, jó értelemben és gondoltam, hogy valami itt még lesz. Valami jó kis csattanó :) köszönöm az élményt, gratulálok a műhöz, nagyon tetszett. Az egyik legjobb írásod! :)
Szia Szatti!:) örülök ,hogy írtál ès.,hogy tetszett :) olvastam azt a törtènetedet ès nekem nagyon tetszett :)
VálaszTörlésKöszönöm ,hogy írtál ès ,hogy olvasol!:)
A novellád végééig azt hittem már nem jön tovább, ennek ellenére az utolsó, külön írt sort megkoronázta az egész írást. Imádtam.
VálaszTörlésDrága Vöröskaktusz!
TörlésNagyon örülök, hogy ilyen hatással volt rád a novella, az utolsó sorra pont ezt kívántam elérni. Köszönöm szépen, hogy olvastál!:)
Ölel,
Dorothy L.