A designért örök hála Ella Fishernek és Ruta Feeltnek!

Én igazából tragikusabb történteket írok.
Nálam ismeretlen az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2013. március 22., péntek

Ketrecbe zárt madár - novella


Ketrecbe zárt madár

A magány az én mentsváram. Ebben hiszek. Világ életemben magányos ember voltam. Egyke és árva lány.Majd ahogyan az idő rohant, testőrök, cselédek és komornyikok vettek körbe engem, Ők lettek a "családom".
Hercegnő vagyok. A szabadságától megfosztott hercegnő,akit elzárnak palotája rejtekén és csupán névből uralkodhat. Hamis mosolyok,hazug és valótlan szavak lengnek körbe engem minden nap. Nehéz. Nagyon nehéz.

Már az ágy sem kényelmes. Pedig a cselédek naponta egy órát finomítgatják,puhítják a párnákat és paplanokat. Meredten a plafont bámultam és hallgattam a kinti zajt,ami ma gyanúsan hangos. Lerúgtam magamról a nehéz takarót. Fehér hálóingem szegélye kicsit felhajlott, hollófekete hajam szétterült a párnán. Úgy éreztem magam,mintha szívemet egy burok venné körbe és minden lélegzet vételemnél egy szűkebbé válna. Alig kaptam levegőt.
Kintről újabb zajok zendültek fel, én pedig próbáltam Őket kizárni az elmémből, hogy el tudjak aludni végre. De a hangok és a kiabálások egyre hangosabbá váltak,így úgy döntöttem, megnézem mi folyik odakint.
Ekkor, kicsapódott az ajtó és egy öltönybe öltözött,fekete hajú férfi lépett elém,majd gyengéden megfogta a kezem.
- Sajnálom, kisasszony,de úgy tűnik valaki behatolt a kastélyba. Azonnal biztonságba kell Önt vinnem.
Bólintottam egyet,majd az őr finoman húzni kezdett maga után,a kezemet el nem engedve.
A folyosót csend ölelte körül,ami szokatlan volt. Ha valaki tényleg bejutott a kastélyba, nem csak egyetlen embert küldtek volna értem. Felnéztem a férfira.Körülbelül két fejjel volt magasabb nálam. Arca különösen nyugodt volt,smaragdzöld szemeiben felcsillant valami,amit nem tudtam beazonosítani. Elvesztettem gondolataim fonalát,ahogyan Őt figyeltem. Nap, mint nap unott tekintetekkel és semmitmondó szemekkel találkozom. De az Ő szemei élettel teliek voltak, szenvedéllyel és vággyal túlcsordultak.
- Még nem láttam magát. Biztosan itt dolgozik? - kérdeztem gyanakvóan, szívem pedig egyre hevesebben vert. - Tudhatnám a nevét?
A férfi nem válaszolt, csak halványan elmosolyodott. Félszegen rám pillantott, mire végigsuhant rajta egy ismeretlen érzés. Erőt vettem magamon és újra megszólaltam:
- Kérdeztem valamit! Kérem, válaszoljon!
Ekkor a férfi lehajolt hozzám,amitől elfelejtettem levegőt venni. Arcunk csak pár centiméterre volt egymástól, én pedig nem bírtam megmozdulni.
- Ne akarjon mindent tudni, hercegnőm! - suttogta,majd valamit előrántott a zsebéből, de én elvesztem szemei varázsában. Hirtelen egy nagy durranást hallottam, ami sikeresen felébresztett az ábrándozásból. A hang irányába kaptam a fejem, a földön pedig megpillantottam valakit. Ruhája véres volt, arcán félelem és rettegés mutatkozott.
Az előttem álló férfi kezére pillantottam,amiben egy kisebb fegyvert tartott. Ebben a pillanatban erősebben szorította a kezemet,mintha csak attól félne, hogy elszököm. Még mindig a szemeimbe nézett és pedig próbáltam nem gyávának tűnni, pedig halálosan féltem. De mégis, ez a félelem minden egyes másodperc múlva enyhült.
- Ön nem is őr, igazam van? - suttogtam. - Ön az aki behatolt a kastélyba?
A férfi elmosolyodott,mire újra és újra elsütötte a fegyvert,de nem vette le rólam a szemét.
- Hercegnő! - hallottam egy női hangot,az ajtó mögül pedig egy cselédlány tűnt fel. Felismertem. Ő tanított meg engem mindenre, kisgyermek korom óta, arcom mégis rezzenéselen volt, mikor a férfi lelőtte, Ő pedig elterült a földön. Visszapillantottam rá,aki még mindig a szemeimet fürkészte és mosolygott.
- Hívj csak Benny-nek! - suttogta. - Téged hogy szólíthatlak, hercegnőm?
- Alice - feleltem habozás nélkül, a puska pedig újból robbant. Nem érdekelt a sok ártatlan ember halála,akik mindig velem voltak,nem érdekelt mit akar tőlem Benny. Olyan szabadságérzet tört rám abban a pillanatban,amelyben még sosem volt részem.
- Mehetünk ... Alice? - teljesen lefagytam. Benny elmosolyodott,majd gyengéden megszorította a kezem és húzni kezdett maga után. Nem bírtam levenni a férfi arcáról a szemem,ahogyan Ő se az enyémről. Miközben sétáltunk ki a kastélyból, a személyzet sorra hullott el mellettünk, Benny puskája által. A férfi csak akkor engedte el a kezem, mikor kinyitotta a súlyos bejárati ajtót. A hideg esti szél bekúszott a ruhám alá, mire összerezzentem. Benny a következő pillanatban könnyedén felkapott és a karjaiban vitt végig a macskaköves járdán. Szorosan kapaszkodtam a vállába és mellkasához nyomtam a fejem. Pár perc séta után óvatosan letett a földre,a kavicsok pedig szúrni kezdték a talpamat. Egy régi és ócska kocsit láttam magam előtt, amiről már lekopott a piros festék. Benny kinyitotta nekem a hátsó ajtót, én pedig szófogadóan beültem. Dohány és alkohol szaga csapta meg az orromat. A volán mögött egy középkorú férfi ült, barna,göndör hajjal. Benny is bevágódott az autóba.
- Tudom, hogy nem ilyen fogadtatáshoz vagy hozzászokva hercegnő ... - fordult hátra a barna hajú férfi. - Marco vagyok!
- Alice - suttogtam kábán.
- Előkelő hölgynek, egy előkelő név dukál - vigyorgott,majd beindította az autót. Benny elővett egy cigarettát,meggyújtotta majd szívni kezdte. Marco ugyanígy tett. Én csak néztem Őket, arra várva ,hogy józan eszem újból visszatérjen és segítségért kiabáljak.De úgy éreztem erre nincs szükségem.
Benny ekkor hátrafordult és rám nézett,majd felemelt egy üveget.
- Kérsz? - kérdezte,mire én elhúztam a számat.
- Nem hagyhatod ki! A legjobb minőségű bor! - kiáltott Marco.
Benny óvatosan megfogta az államat, az üveget pedig az alsó ajkamra helyezte és óvatosan megdöntötte az üveget. Először kicsit kellemetlen, mégis édes íze volt. A vörös folyadék végigfolyt az államon,mire Benny kuncogni kezdett, én pedig úgy éreztem,hogy minden vér az arcomba fut.
- Egy nagyon jó estének nézünk elébe! - suttogta,majd hüvelyk ujjával letörölte a számon maradt bort, mire én még rákvörösebb lettem.

Ui.: Szerintetek folytassam a történetet pár rész erejéig?

6 megjegyzés:

  1. Szia Dorothy,
    Érdekes történetnek nézünk elébe,én szeretném,ha folytatnád.Nagyon tetszett,izgalamas.Csak így tovább,én olvasnám!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Reni!
      Köszönöm a biztatást,valószínűleg folytatni fogom,de nem hiszem ,hogy egy hosszú történet lesz:)

      Törlés
  2. Nagyon tetszik, szívesen olvasnám a folytatását... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett. Még nem tudom ,hogy legyen-e folytatás:)

      Törlés
  3. Most kezdtem el olvasni ezt a blogot és nagyon tetszik. És nekem is nagyon tetszett! Szivesen olvasnám a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Fjo Ja!

      Nagyon örülök, hogy tetszik a blog, köszönöm szépen, hogy olvasol!:)

      Ölel,
      Dorothy L.

      Törlés