A designért örök hála Ella Fishernek és Ruta Feeltnek!

Én igazából tragikusabb történteket írok.
Nálam ismeretlen az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2013. március 28., csütörtök

Néma érzelmek - vers


Néma érzelmek 

Faszörnyek toronyként magasodtak fölénk
A félelem hatalmába kerített,
s lábam földbe gyökerezett.
Sikoly hagyta el torkomat, mely betöltötte az erdő csendjét
Rád emeltem szemem,
félrenéztél, de nem engedem
Nem engedem el tekinteted.
Felszisszentem.
Hajam nedvesen tapadt a nyakamra,
tudom,hogy Ő is akarja.
Próbáltam emlékezni, de csak a nagy ürességbe ütköztem.
Szelíd pillantásokat küldtél felém,
úgy, mint akkor, éjnek reggelén.
Elhúztad az orrod,szuszogtál,
ajkadat kezdted harapdálni.
Ketten indultunk, az eső elnyelte lépteink zaját,
kezedet helyezted az én kezemre,
s próbáltam álmot erőltetni két szememre. 

4 megjegyzés:

  1. Szia kedves Dorothy,
    Ez a kedvenc versem tőled.Hihetetlenűl mély nyomot hagyott bennem.Csodálatos!Remélem sok ilyen elképesztő verset fogunk olvasni még tőled!Sok ihletet kívánok a további írásaidhoz és minden jót neked!Puszi:)
    Szeretettel Reni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Reni!
      Nem is tudod, mennyit jelentenek nekem a szavaid, nagyon jól esnek:) Én is remélem, hogy sok-sok verset tudok még írni és az ihlet sem fog cserben hagyni:) Hasonló jókat kívánok neked!
      Puszi!

      Törlés
  2. Ez a versed kifejezetten megérintett! Zseniális és lenyűgöző volt, csak így tovább :) Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szatti!
      Nagyon örülök ,hogy tetszett és köszönöm ,hogy írtál :)
      Puszi!

      Törlés