A designért örök hála Ella Fishernek és Ruta Feeltnek!

Én igazából tragikusabb történteket írok.
Nálam ismeretlen az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2012. október 21., vasárnap

Árnyaim - vers


Árnyak szaladnak a fák között
Eliszkolnak egymás előtt
Az éj korom sötétjében élve
Senkinek nem kell félnie

Hosszú órákon keresztül rohannak

Ők, kik sosem alszanak
Másnak talán félelmetes,ijesztő
Nekem mégis biztonságot keltő

Velük szaladtam befogadtak

Ők,kik örökké rohannak
Hirtelen egy szokatlan fény tépi szét
Felszakítva az éj szellemét.

Árnyaim sorra tűnnek el

Mind egyenesen a napba repül fel
egyedül maradtam lombok százaival
Egyedül, reménytelen álmaimmal.

Szívszagattó roskadozó térdeimmel állni

Vajon érdemes utánuk tovább várni?
Eltüntek ők, a nap szikrázó fényében
Itt hagytak engem teljes egészében.

Bárcsak velük tarthatnék útjukon

Szaladni a végtelen ormokon
Bármit csak ne maradjak egyedül
De a végén magam sétálom keresztül. 

6 megjegyzés:

  1. "Velük szaladtam befogadtak
    Ők,kik örökké rohannak"

    Ez a két sor fogott meg a legjobban! :)
    A végére kicsit elvesztem, de tetszett!
    Csak így tovább!
    B.

    VálaszTörlés
  2. Szia Bells! :)

    Köszönöm ,hogy elolvastad és ,hogy írtál:) Próbálom fejlesztgetni magam,hogy jobbakat írjak :) Remélem még látlak az oldalon! :)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Dorothy,
    Azt hiszem,kiválasztottam a kedvenc versem.Egyszerűen hihetetlen.Nagyon-nagyon-nagyon szép,valami lesokkoló,hogy mennyire tetszik.

    Üdv:Lina.:)

    VálaszTörlés
  4. Szia Lina! :) Sajnálom a késői visszajelzésemért. :S

    Nagyon örülök ,hogy tetszik, hálás vagyok ,hogy írtál ^^

    VálaszTörlés
  5. Helló Dorothy,
    Hihetetlenűl szépen fogalmazol,tiszta,világos,érthető,különleges verseket alkotsz,te tényleg értesz a versíráshoz.Csak gratulálni tudok,nagyon nagyon tetszett!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Reni!:)

      Nagyon jó ezeket a szavakat olvasnom,tényleg sokat jelent!:)Köszönöm szépen !:)

      Törlés