A designért örök hála Ella Fishernek és Ruta Feeltnek!

Én igazából tragikusabb történteket írok.
Nálam ismeretlen az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2012. október 21., vasárnap

Erény - novella



                     Erény


A hó ismerősen ropogott a talpam alatt,ahogyan a macskaköves utcákon jártam a főtéren. Arcom kipirosodott a szinte csípő hidegtől,piros sapkám alól kilógott néhány huncut szőke tincs. Csupasz kezeimet összedörzsöltem és időnként a leheletemmel próbáltam felmelegíteni az ujjaimat. 

Pont december leghidegebb napján hagytad otthon a kesztyűdet, gratulálok Arel! - zúgott a fejemben saját hangom.Gyorsabbra vettem lépteimet hazafelé,míg a hideg levegő újra és újra megcsapta az arcomat. Egy pillanatra megálltam és körbenéztem a fagyos fő utcán. Sehol senki, ami rendkívül szokatlan volt,hisz délután volt és a karácsony már a közelben járt. Megrántottam a vállamat és újra elindultam, hisz úgy éreztem,hogy a hideg felkúszik a gerincemen. Remegő kézzel feljebb húztam a kabátom cipzárját. Minden kilélegzett levegő egy apróbb felhőt alkotott a hideg levegőben, amit csodálattal néztem, hisz gyermekkorom legjobb szórakozása is ez volt a hűvös teleken. Felhőket teremteni. 
- Tűz angyala! - hallottam a hátam mögött egy ismeretlen hangot. Nem foglalkoztam vele és tovább siettem. - Arel!
Amint meghallottam a nevemet,megtorpantam, majd egy tized másodperc alatt hátrafordultam, de csak a gyönyörű és fagyos tájat láttam magam előtt. Alaposan körbenéztem, de csak egy éj fekete macskát láttam a hó fehérjében. Mikor sikerült lenyugtatnom magamat, óvatos léptekkel indultam el újra.
- Itt vagyok,Arel! - hallottam újra a hangot, ami egyenesen a fülembe suttogott. Megálltam és kihúztam magam. Biztos voltam benne,hogy hallottam a hangot, de ha most hátranézek és nem látok senkit, biztosan megőrülök. - Tűz angyalom!
Gyorsabban kezdtem kapkodni a levegőt és egy hirtelen ötlettől vezérelve, rohanni kezdtem. Sebesen futottam a macskaköves úton,egészen hazáig. Amint beértem a meleg előszobába,becsaptam magam mögött a bejárati ajtót és a falnak dőlve fújtam ki magam. Hirtelen körül ölelt a forróság és ez elűzte a félelmetes hang emlékét. Ledobtam magamról a kabátomat és a csizmámat, majd a sapkámat is elhajítottam a szoba másik felébe és leültem a meleg kályha elé. Gyönyörködve néztem az újra és újra felcsapó lángokat, míg szemeim kezdtek leragadni. 
- Hercegnőm! - hallottam újra azt a hangot. Összerezdültem, mikor újra meghallottam Őt és majdnem felsikoltottam. - Az én nevem Beliar.
Úgy döntöttem belemegyek ebbe a hihetetlen játékba és válaszoltam: 
- A hazugságok és a csalás patrónusa? - kérdeztem viccesen. Azért emlékszem erre, mert nem rég készítettem egy előadást a démonokról, irodalom órára. 
- Pontosan. - mondta elismerően a hang. - Az Erények Rendjének hercege vagyok. - a képzeletemben a hang tulajdonosa alázatosan meghajolt.
- Erény? - kérdeztem vissza.
- Többé nem engedlek el. - suttogta egyenesen a fülembe,amitől kirázott a hideg. 


***



- Hercegnőm! - szólalt meg Erény mellettem, mire dühösen a fejemre húztam a takarót.

- Hagyj békén! - morogtam álmosan. 
- Hidd el, Arel,én szeretném a legjobban nézni ahogyan alszol,de el fogsz késni az iskolából. - hangja olyan lágy volt,hogy szinte simogatta a testemet. Beláttam ,hogy Erénynek igaza van és felpattantam az ágyról. Kinyitottam a szekrényemet, majd hangosan sóhajtottam egyet.
- Odakint megvárlak! - hallottam a szoba másik feléből. Nem tudom mennyire bízhatok meg benne, hisz arról volt híres ,hogy hazudik és ellopja mások képességeit. Legalábbis ezt mondta magáról,de nem tudom ,hogy ez mennyire igaz. Nem is értem,hogy miért Erénynek hívom, mikor tudom az igazi nevét: Beliar.
De ez a név olyan távolinak tűnt. Rekord idő alatt elkészültem és mikor kiléptem az ajtón, máris meghallottam az idegesítően lágy hangot:
- Gyönyörű vagy, mint mindig. - bólintottam, majd leszaladtam a lépcsőn. Apámat láttam egy melegítő nadrágban, ahogyan éppen megken egy kenyeret.
- Jóreggelt. - ásítottam.
- Szia! - mondta egykedvűen, majd leült a bézs színű kanapéra és bekapcsolta a tévét. Felkaptam a táskámat, majd még utoljára visszapillantottam szerencsétlen édesapámra, és elindultam az iskolába. Anya halála óta megváltozott, majd mikor a nővérem Tina, saját kezűleg vetett véget az életének,teljesen összeomlott. Csak én maradtam neki és próbáltam minden időmet vele tölteni,de elviselhetetlenné vált. 
- Sajnálom szegényt. - hallottam Erényt magam mellől.
- Nem is tudtam,hogy vannak érzelmeid. - viccelődtem, mire egy erőteljes fújtatást hallottam. - Ez az utolsó napom az iskolában a téli szünet előtt,szóval kérlek ne tedd tönkre. 
- Kikérem magamnak ... -kezdte volna,de akkor megláttam a legjobb barátnőmet,ahogyan az iskola előtt integet nekem. 
- Anna! - sikítottam az ébenfekete hajú lánynak, majd mikor odaértem elé, szorosan megöleltem. Erény sosem szólalt meg,mikor más is a közelben volt,amiért hálás vagyok. Lehet ,hogy én hozzászoktam egy test nélküli hanghoz, de valószínű ,hogy mások halálra ijednének.
Az utolsó nap gyorsan eltelt. Alig kellett bejárnunk órára, hisz a mi osztályuknak kellett feldíszíteni a torna termet a téli bálra. Szinte már hiányzott Erény simogató és megértő hangja,de próbáltam elhessegetni ezt a gondolatot. Az utolsó dísz felaggatása után,boldogan hagytam hátra az iskolát és arra vártam ,hogy Erény köszöntsön,ahogyan szokott. De ez most elmaradt,ami miatt aggódni kezdtem,de gyorsan megráztam a fejem és indultam hazafelé.Szorosabbra húztam magamon a kabátot, a sálammal pedig eltakartam az orromat. Utáltam ilyen időbe hazasétálni. Újra végigmentem a főtér macskaköves járdáin, mint amikor először találkoztam Erénnyel. Ő utálta ha így hívom, nekem mégis jobban tetszett ez a név, mint az igazi. Mikor hazaértem, az alvó édesapámat láttam a kanapén. Ahogy közelebb értem hozzá, észrevettem ,hogy a szájában egy félig megrágott szendvics volt, a szőnyegen pedig kenyér darabkák hevertek. Felsóhajtottam, majd hoztam egy takarót és betakartam, hogy meg ne fázzon. Alaposan feltakarítottam, majd felsiettem a szobámba és ledőltem az ágyra. Pihenni akartam, mielőtt Erény megérkezik.


- Miért vagy még mindig itt? - keltem ki magamtól, szinte a hajamat tépve.

- Már megmondtam,hercegnőm! Meg kell védenem téged,a tűz angyalát. Ez a feladatom. - hallottam bársonyos hangját.
- Ne hívj hercegnőnek! - zokogtam. Ez a hang már hetek óta beszél hozzám, pedig tudom ,hogy ez nem lehet valós. 
- Kérlek ne sírj, én Arelem! Szív szaggató látvány. - hangjában bujkált egy kis szomorúság,de nem hittem neki. Minden  porcikámmal gyűlöltem a hangot,ami nem hagy nyugodni.
- Hagyj békén! - ordítottam, miközben könnyeim patakokban folytak az arcomról. 
- Többé nem engedlek el! Nem veszíthetlek el!


Szemeim szinte felpattantak. A szobát sötétség vette körül,ami kicsit nyugtalanított, mert mindig is féltem a sötétbe. Gyorsan felkapcsoltam az éjjeli szekrényen lévő kis lámpát, majd felültem és beletúrtam a hajamba.

- Megint rólad álmodtam. - nyögtem halkan,de tudtam ,hogy Erény meghallotta. - Ez miattad van? 
Nem kaptam választ,a csend ölel körül engem. 
- Kérlek, Erény, válaszolj! Tudom ,hogy hallasz! - nyögtem kétségbeesettül. Csend. Újabb nyugtalanító csend, ami kezdett egyre elviselhetetlenebbé válni. - Erény? - szinte már a könnyeimmel küszködtem, hisz Erény mindig válaszolt nekem. De most eltűnt. Nem volt itt nekem. 
- Hol vagy? - suttogtam magamnak. 


- Erény? - kérdeztem óvatosan, míg a plafont bámultam.

- Ne hívj így,hercegnő. Az én nevem Beliar. - szólalt meg közvetlenül mellettem. Tudtam ,hogy mellettem fekszik és ő is ugyanúgy bámulja a plafont,ahogyan én.
- Nem tudok aludni. - sóhajtottam.
- Pedig szeretem nézni,ahogyan alszol. - suttogta. Nem voltam képes eldönteni,hogy hazudik-e, pedig hangjában igazságot hallottam. De lehet,hogy csak álltattam magam.
- Nem bízok benned. - mondtam szárazon. Ő ezt tudta jól,de tudnom kellett a válaszát.
- Én sem bízok magamban.


Nem bírtam tovább ezeket az álmokat. Minden este Erényt hangját és a múltunkat álmodom meg.

- Hol vagy? - sikítottam a párnába. Eleinte gyűlöltem a közelségét, a hangját,a létezését, de most ,hogy eltűnt mellőlem, rájöttem ,hogy szükségem van rá. Hiányzik a hangja. - Gyere vissza hozzám!


Teljesen összeomlottam. A téli szünetet az ágyban töltöttem, pedig már csak két nap van karácsonyig. De ez az egész nem érdekel, ha Erény nem lehet velem. Nem bírtam abbahagyni a sírást, pedig erősnek hittem magam. Azt hittem, miután Erény végleg elhagy engem, boldogabb leszek,újra szabad. 

"Többé nem engedlek el! Nem veszíthetlek el!" - fejemben újra felcsendültek a szavai.


- Az én nevem Beliar.

- A hazugságok és a csalás patrónusa? 
- Pontosan. 


-Hazudtál nekem! Becsaptál! - sikítottam, könnyeimet szabadjára engedve. - Miért tetted ezt velem?

Erény nem jelentkezett. Elhagyott. Minden reményem elpárolgott. Nem jön vissza többé. Nem akartam,hogy visszajöjjön. Ha visszatér hozzám, és újra elhagy, azt nem bírom ki. 


Karácsony éjjel van. Édesapám és én egész nap nem jöttünk ki a szobánkból. Gyászoltunk. Apa a család tagokat, én a saját életemet. Erény hiányát. Egész éjszaka az éjjeli szekrényemen lévő digitális órát bámultam. 

23:58
- Bárcsak itt lennél! - suttogtam magamnak, miközben egy könnycsepp pergett le az arcomon. Szinte éreztem,ahogyan szívem apró darabokra hullik és minden szilánkja Erény nevét sikítja.
23.59
- Hiányzol! - szipogtam. Nyakamig húztam a világoskék színű takarót. Nem tudtam ,hogy mit akarok. Ébren csak rá gondolok, ha alszom ,róla álmodok. Nem bírom tovább.
0:00
- Látni akarlak! - suttogtam,de amint kimondtam e szavakat, tudtam, hogy ez reménytelen.


A nap erősen sütött be az ablakon és felébresztett engem. Bár ne tette volna, hisz végre nem Erényről álmodtam. Morogva tápászkodtam ki az ágyból, majd belenéztem az arany keretes tükörbe,ami a falra volt felakasztva. Ahogy kinyitottam a sírástól feldagadt szemeimet, a hátam mögött egy fekete hajú férfit pillantottam meg. Gyorsan hátraperdültem,és talán túl gyorsan, hisz majdnem hasra estem. 

- Hercegnőm! - mosolygott. Rögtön felismertem Erény simogató hangját, ami úgy hatott rám hosszú idő után, mint több heti éhínség után egy darab kenyér. Szemeim most öröm könnyekkel lett tele és habozás nélkül a fiú karjaiba vetettem magam.
- Miért tetted ezt velem? - zokogtam a vállán.
- Sajnálom, édes Arelem. Muszáj volt ...
- Hallgass, kérlek! - suttogtam. Nem akartam hallani a magyarázatát, hisz hazudott volna.


- Látlak! - suttogtam. Először láttam Erény mély,zöld szemeit és a világért sem néztem volna máshová. Csak a szemeit bámultam. 

- Csak te láthatsz engem! - mondta halkan. Mindketten az ágyamon feküdtünk és egymás arcát fürkésztük.  Végigpergett az arcomon egy könnycsepp, amit Erény óvatosan letörölt. 
- Miért? - kérdeztem.
- Ezt kívántad. Teljesítettem,hercegnőm. - mosolygott.
- Ne hagyj el többé! - szorítottam meg a kezét. - Kérlek, ne tedd többé ezt velem! 
- Ígérem! Édes Arelem! - talán hazudott,talán nem. Ebben a pillanatban ez már nem érdekelt.

8 megjegyzés:

  1. szia,ne haragudj,hogy ide írok,de nem találtam chat-et (ezért szerintem csinálj,nagyon jól jön!! link: http://cbox.ws/?r=3-3300070)

    a csere mehet,kiraktalak :)

    sok sikert a bloghoz
    xx

    VálaszTörlés
  2. Szia,bocsi ,hogy nem raktam fel,már fent van :)Köszi, én is raklak :)

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Nagy káosz volt ez a novella, de valahogy mégis tetszett :)
    Sok ellentét van benne, mintha nem egyszerre írtad volna meg az egészet. Mindenesetre nekem átjön ez a zavaros dolog.
    Végül pedig nagyon jól néz ki a blog!:)
    b.

    VálaszTörlés
  4. Szia Bells ! :)
    Igazad van,tènyleg elèg zavaros, de amúgy egyszerre írtam:) ennek ellenère örülök ,hogy tetszik ès elolvastad :)

    Nekem is nagyon tetszik a kinèzet,egy igazán tehetsèges olvasóm kèszítette :)

    VálaszTörlés
  5. Szia Dorothy!
    Nagy kedvvel kezdtem bele a novellába, hiszen szeretek ide visszajárni. Nem csak az esztétikus kinézet miatt (rule: hogyan nyaljunk be saját magunknak oktalanul), hanem azért is, mert szeretem az írásaidat, legyen szó versről vagy novelláról.
    Azonban ez a műved igencsak ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem. Tetszett a bevezető, egyből felkeltetted az érdeklődésemet. Én szeretem a misztériumot, így hamar eltalált a szívemhez :) A folytatásban kicsit erősnek éreztem az Erény nevet, de úgy gondoltam, hogy ezt a névválasztást majd egy erős didaktikus vonulat fogja követni, s ez nem történt meg. Így a férfit én szívesebben olvastam volna Képzet néven, vagy valami hasonló... A tél, a szünet, a bál eleme mind-mind nagyon tetszett, ám nem rakott hozzá a novellához. Sok mindent beleépítettél, de nem bontottad ki azokat, szimplán említés szintjén foglalkoztál erős, szimbolikus jelenségekkel. Aktuálisnak nevezhető a karácsony, és maximálisan beleillett a novelládba, szóval erre adnék egy kis ötöst ;D
    A két szereplő közt kialakuló kapcsolat el van túlozva, ami nem probléma, hiszen ez is csak egy írói eszköz: de mégsem éreztem a szükségességét. Mit szerettél volna ezzel a túlzással kifejezni? Az erényhez való makacs ragaszkodását az embernek? Hmm, nem érzem jellemzőnek a mai világra :/
    Összességében nekem tetszett a mű, hiszen izgalomban tartottál az elejétől a végéig. Ne szívd mellre, amiket mondok, csak a saját épülésed érdekében mondom ezeket. Gondolkozz el rajta, maximum elveted a megjegyzésemet ;)
    Love.Ella.Fisher

    VálaszTörlés
  6. Szia Ella! :) Újra köszönöm a véleményed és ne aggódj, semelyik szavadat nem vettem sértésnek,inkább hálás vagyok értük, hisz így tudom magamat fejleszteni :) Próbálom megfogadni a tanácsaidat és nagyon örülök ,hogy szeretsz ide járni! :) Remélem ez így is marad! :)

    VálaszTörlés
  7. Kedves Dorothy,
    Nekem nagyon tetszett ez a novellád,bele-bele borzongtam az élvezettől.Szép volt,gyökerestől megmozdította agyamat és szívemet,úgyhogy minden elismerésem.

    Üdv:Lina.:)

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Egy újabb "tipikus te".
    Az eleje nagyon tetszett, felkeltette az érdeklődésem, de ez a végére alább hagyott. Nyilván nem vagyunk egyformák, nem fogott meg, de jó.
    Bár ez két éves és egyértelmű, hogy egy fajta fejlődésen mentél keresztül. De itt tűnt fel, hogy már nem egy szereplőnek volt ébenfekete haja, mindenképp kell játszani a színekkel, legalábbis, hasonlat, metafora szinten. És a zöld szemet is szereted, de azok legalább különbözőek. :)

    VálaszTörlés