Fáj még
lelkem fájdalmasan üvölt s ég
nemlétező könnyeket hullajtva
pusztító, keserves lánggá gyulladva
Tombolok.
Egyszerűen lépnék
érzelmek s gondok nélkül tovább élnék
egyetlen könnycsepp vagy mosoly nélkül
míg létezésem egyre csak törpül.
Eltűnnék.
Vártam a fényre
de egyre csak elveszek a rengetegbe
mintha jelentéktelenné váltam volna
az élet a halálba hajszolva
Átkozna.
Szia kedves Dorothy,
VálaszTörlésEgyszerűen zseniális az új vers...ez az új kedvencem tőled.Nekem minden tökéletes volt benne,felszabadúlt volt,csodás,érzelemdús és nagyon megérintő.Nem tudom elmondani,mennyire tetszett.Nagyon örülök,amikor vers kerűl a blogra,mert imádom a verseidet is!:)Csak így tovább...sok verset még,ha lehet!:)
Szeretettel Reni:)
Kedves Reni!
TörlésNagyon örülök neki, hogy elnyerte a tetszésedet. Biztos lehetsz benne, hogy még olvashatsz verseket tőlem és remélem, hogy azok is tetszenek majd:) Köszönöm, hogy írtál és ,hogy olvasol:)
Visszafele olvaslak és mégse érzem, hogy másabbak ezek a versek. Bár látszódik a fejlődés, ettől függetlenül ámulattal olvasom minden sorodat :)
VálaszTörlésDrága Sheena!
TörlésÖrülök, hogy látszódik a fejlődésem és, hogy ezt észrevetted. Köszönöm, hogy szánsz időt a verseim végigolvasásával, remélem nem okozok majd csalódást! :)
Ölel,
Dorothy L.